"Az együttes legfőbb ihletforrása a népdal és a néptánc. Ki tudná vajon e forrás titkos ereit - a térben és időben szerteágazó csermely-indázatát - fölmérni? A folklór úgy áramlik felénk az időtlenségből, ahogyan a mitológia küldi ma is hervadatlan metaforáit, az emberi szemlélet történelmi változásainak lenyomatait. Egy dallamfoszlányból, táncfigurából apáink arca és mozdulata sejlik föl a jelen szinpadán, a megszólalt és táncra perdült élő hagyomány megtartó erejével. Elvész, aki mindenestől megragad a múltban, és lassú kihalásra ítélt a történelmiségben gyökértelené tett emberi közösség. Múlt, jelen és jövendő hármas dimenziójában élünk: nemcsak az álmainkat: apáink arcát is magunkkal visszük, a múltnak minden értékteremtő energiáját. E szakadatlan folyamatosságban keressük erőnk s eszméink szerint az örök változás és változtatás kedvező módozatait.
Ebben a keresésben és kötelező emlékezésben jelent számunkra szellemi eszméltető erőt a Maros Művészegyüttes. Testvérnépek szellemvilágára nyit ablakot, ha román, avagy német dallamot énekel, sajátosságunk méltóságának jegyében szólal meg, ha csíki vagy bihari magyar balladát elevenit fel régmúlt századok homályából.Negyedszázada működik. Újabb tapsos évtizedeket!"
Sütő András - (Új Élet, 1982 június)
1956 október 1-én alakult meg 134 taggal az Állami Székely Népi Együttes.
A siker útján haladt ennek a szinte 140 tagú, fegyelmezett előadói közösségnek a művészi érettségig. Ezt a korszakot a triós forma (tánckar, zenekar, énekkar egységére épített, nagyszabású táncszvitek) és a népszokás - előadások fémjelezték. És ekkor váltak országosan elismert, népszerű alkotókká az együttessel induló karmesterek, koreográfusok és énekszólisták: Szalman Lóránt, Birtalan József és Birtalan Judit, Szarvady Gyula, Székely Dénes és Domokos István, Orbán Irma kosztümtervező, Tóth Erzsébet és Széllyes Sándor, Maria Precup, Balogh Dénes, Kerestély László és sokan, nagyon sokan mások. Az együttes egész estét betöltő bemutatókkal szinte negyedévenként jelentkezett, így a sajtó s a nagyközönség állandó érdeklődése, figyelme vette körül.
Az évek során a marosvásárhelyi együttes elnevezése és művészi feladatköre egyaránt megváltozott. Az együttes vezetői és tagjai 1961-től Marosvásárhelyi Állami Ének és Táncegyüttes (130 taggal), vállalták a nemes, de számos gyakorlati nehézségbe ütköző feladatkört: szinte ugyanazzal a művész közösséggel a hazánk csaknem valamennyi folklórövezetét átfogó, reprezentativ dal és táncegyüttesi műsorok elkészítését és bemutatását.
Az első bemutató előadásra 1957 május 31.-én került sor, Viszik a menyasszonyt címmel.
Az azóta eltelt évek során számos újabb előadás került bemutatásra. Az utolsó tíz évben olyan nemzetközi viszhangú előadásokat mutattunk be, mint a Sodrásban, A viz szalad, a kő marad...,Édes kicsi Jézusunk, Szem látta, szív szerette, Fehérlófia, Mátyás király álruhái, Kőműves Kelemen, János Vitéz, Vannak vidékek, Fekete, piros, Rendhagyó történelemóra, Imádság háború után, Szép piros hajnalban című foklór és táncszinházi produkciók mind meghóditották a belföldi és külföldi közönséget.
A Maros Művészegyüttes célkitűzésének tekinti az autentikus folklór népszerűsítését, az ífjuság nemzeti öntudatának megerősítését, új táncosgenerációk nevelését.
Jelenleg a Maros Művészegyüttes legnagyobb létszámával és két tagozatával meghatározó helyet foglal el az erdélyi hivatásos néptáncegyüttesek sorában.
Ime a fontosabb bemutatók, időrendben: