"Az együttes legfőbb ihletforrása a népdal és a néptánc. Ki tudná vajon e forrás titkos ereit - a térben és időben szerteágazó csermely-indázatát - fölmérni? A folklór úgy áramlik felénk az időtlenségből, ahogyan a mitológia küldi ma is hervadatlan metaforáit, az emberi szemlélet történelmi változásainak lenyomatait. Egy dallamfoszlányból, táncfigurából apáink arca és mozdulata sejlik föl a jelen szinpadán, a megszólalt és táncra perdült élő hagyomány megtartó erejével. Elvész, aki mindenestől megragad a múltban, és lassú kihalásra ítélt a történelmiségben gyökértelené tett emberi közösség. Múlt, jelen és jövendő hármas dimenziójában élünk: nemcsak az álmainkat: apáink arcát is magunkkal visszük, a múltnak minden értékteremtő energiáját. E szakadatlan folyamatosságban keressük erőnk s eszméink szerint az örök változás és változtatás kedvező módozatait.
Ebben a keresésben és kötelező emlékezésben jelent számunkra szellemi eszméltető erőt a Maros Művészegyüttes. Testvérnépek szellemvilágára nyit ablakot, ha román, avagy német dallamot énekel, sajátosságunk méltóságának jegyében szólal meg, ha csíki vagy bihari magyar balladát elevenit fel régmúlt századok homályából.Negyedszázada működik. Újabb tapsos évtizedeket!"
Sütő András - (Új Élet, 1982 június)
1956 október 1-én alakult meg 134 taggal az Állami Székely Népi Együttes.
A siker útján haladt ennek a szinte 140 tagú, fegyelmezett előadói közösségnek a művészi érettségig. Ezt a korszakot a triós forma (tánckar, zenekar, énekkar egységére épített, nagyszabású táncszvitek) és a népszokás - előadások fémjelezték. És ekkor váltak országosan elismert, népszerű alkotókká az együttessel induló karmesterek, koreográfusok és énekszólisták: Szalman Lóránt, Birtalan József és Birtalan Judit, Szarvady Gyula, Székely Dénes és Domokos István, Orbán Irma kosztümtervező, Tóth Erzsébet és Széllyes Sándor, Maria Precup, Balogh Dénes, Kerestély László és sokan, nagyon sokan mások. Az együttes egész estét betöltő bemutatókkal szinte negyedévenként jelentkezett, így a sajtó s a nagyközönség állandó érdeklődése, figyelme vette körül.
Az évek során a marosvásárhelyi együttes elnevezése és művészi feladatköre egyaránt megváltozott. Az együttes vezetői és tagjai 1961-től Marosvásárhelyi Állami Ének és Táncegyüttes (130 taggal), vállalták a nemes, de számos gyakorlati nehézségbe ütköző feladatkört: szinte ugyanazzal a művész közösséggel a hazánk csaknem valamennyi folklórövezetét átfogó, reprezentativ dal és táncegyüttesi műsorok elkészítését és bemutatását.
Az első bemutató előadásra 1957 május 31.-én került sor, Viszik a menyasszonyt címmel.
Az azóta eltelt évek során számos újabb előadás került bemutatásra. Az utolsó tíz évben olyan nemzetközi viszhangú előadásokat mutattunk be, mint a Sodrásban, A viz szalad, a kő marad...,Édes kicsi Jézusunk, Szem látta, szív szerette, Fehérlófia, Mátyás király álruhái, Kőműves Kelemen, János Vitéz, Vannak vidékek, Fekete, piros, Rendhagyó történelemóra, Imádság háború után, Szép piros hajnalban című foklór és táncszinházi produkciók mind meghóditották a belföldi és külföldi közönséget.
A Maros Művészegyüttes célkitűzésének tekinti az autentikus folklór népszerűsítését, az ífjuság nemzeti öntudatának megerősítését, új táncosgenerációk nevelését.
Jelenleg a Maros Művészegyüttes legnagyobb létszámával és két tagozatával meghatározó helyet foglal el az erdélyi hivatásos néptáncegyüttesek sorában.
Ime a fontosabb bemutatók, időrendben:
1957 június 26 - Madrigál - műsor; 1957 október 28 - Erdélyi képek - lakodalmas; 1957 december 14-16 - Nagy sikerű fővárosi vendégszereplés; 1958 január 11 - Kodály hangverseny; 1958 április 15 - Madrigál hangverseny; 1958 április 28 - A Székely Népi Együttes 120 tagú gyermekcsoportjának bemutatkozása; 1958 szeptember 20 - Vidáman köszönt a pionir; 1958 december 13 - Az aranyszőrű bárány; 1959 június 4 - Tóth Erzsébet énekszólista önálló estje; 1960 április 29 - Májusi virágcsokor; 1960 december 20 - Kórushangverseny; 1961 február 28 - Népek dalai és táncai; 
1962 február 4 - A kórus dalestje; 1962 június 22 – Bokréta; 1963 május 28 - Napfényes föld; 1964 január 7 - Traviata - hangverseny formájában; 1964 január 12 - Szürettől farsangig; 1964 június 24 - A virágzó Marosmentén; 1965 február 15 - Egész estét betőltő énekkari hangverseny; 1965 március 19 - Ana Lugojana operett bemutatója; 1965 június 29 – Tréfaforgatag; 1966 február 11 - Az Avastól a Küküllőkig; 1967 március 28 – Balladaest; 1968 február 29 - Felsütött a napsugára; 1968 május 5 - Perdülj szoknyám; 1969 február 11 - Muzsikáló tájak; 1969 július 1 - Este guzsalyasba; 1970 május 25 - Hegyen völgyün muzsikaszó; 1971 október 5 - Szivárvány havasán; 1972 június 17 - Királyfalvi szőlőhegyen; 1973 december 29 - Szállj el, páva; 1975 december 2 - Tiszta források; 
1976 június 18 - A virágzó Marosmentén; 1976 december 23 - A fény felé; 1978 július 13 – Körtánc; 1979 február 6 – Muzsikáló tájak; 1979 július 17 – A testvériség körtánca; 1981 június 15 - Fenyvesek alján; 1981 március 5 – Ugorj a táncba; 1982 május 18 – Ünnepel a falu; 1983 június 22 – Falu végén muzsikaszó; 1983 október 16 – Marosmenti táncok; 1985 április 21 – Marosmenti füzes alatt; 1993 – Nem élhetek muzsikaszó nélkül; 1994 – Este van, este van; 1995 – Édesanyám rózsafája; 1996 – Ősi föld; 1997 - Kalotaszeg; 1998 – Egy más világ kapuján; 1999 – Sodrásban; 2000 – De sok várost, de sok falut bejártam; 2004 – Fehérlófia; 2005 – A víz szalad, a kő marad; 2006 – Édes kicsi Jézusunk; 
2007 – Mátyás király álruhái; 2008 – Sodrásban; 2009 – Szem látta, szív szerette; 2010 – Kőműves Kelemen; 2011 – János Vitéz; 2011 – Vannak vídékek; 2012 – Farsangi hangulatok; 2012 – Fekete piros; 2013 – Szót a táncnak legények; 2013 – Fehérlófia; 2013 – Rendhagyó történelemóra; 2014 – Imádság háború után; 2014 – Fehérlófia; 2015 – Szívem virág , míg a világ; 2015 – Szép piros hajnalban; 2023 – Sárga rózsa
