Küldetése: Hagyományőrzés - Transylvania Mag
2020-05-14

Barabási-Attila Csaba neve mára szinte összeforrt a hagyományőrzéssel és az erdélyi népi kultúra közvetítésével. Tettei és egész karaktere sok esetben jóval túlmutatnak a Maros Művészegyüttes igazgatói posztjával járó kötelességeken. A következőkben ennek az említett elhivatottságnak a gyökereit kutatjuk.

– Mit jelent számodra a hagyomány őrzése? .

– Számomra a hagyományőrzés kötelességet jelent, mivel ha egy olyan helyre születik az ember, ahol a népi kultúra él, akkor efféleképpen kötelesség egy székely-magyar ember számára, hogy a hagyományokat éltesse, vigyázzon rá és azokat továbbadja. Hagyomány nélkül és népi kultúra nélkül egy nép, egy nemzet szegény, nincs jövője.

– Mit gondolsz a 2020-ban milyen szerepe lehet a néptáncnak? A Maros Művészegyüttes igazgatójaként hogy látod mennyire nyitottak a fiatalok a hagyományőrzésre?

– Ma a néptáncnak óriási szerepe, közösségformáló, összetartó ereje van. Olyan éveket élünk, amikor az emberekben tudatosul, hogy fontos a népi kultúrát jobban megismerni. A Maros Művészegyüttes táncosai gyakran járnak el szakmai irányítást végezni különböző településekre és büszkén mondhatjuk, hogy azóta újra divat lett a tánc. A néptánc ma egy erős jelenség az erdélyi fiatalság körében. Büszke vagyok rá, hogy évente több ezer fiatal jár hozzánk táncolni.

– Kicsit beszéljünk a közönségről. Mesélj a fellépésekről, hiszen nem csupán Erdélyben léptek fel, hanem tucatnyi országba eljutottatok a Maros együttes műsoraival.

– Előadásaink nagy sikernek örvendenek, többnyire telt ház előtt lépünk fel itthon és a vendégfellépéseinken is. Nagyon fontos számunkra a közönség, nem csupán maga a fellépés, hanem az előadások után való ismerkedés, barátkozás is. Ez most nagyon hiányzik . Eleinte – amikor a Maros Együtteshez jöttem 2007-ben – a cél az volt, hogy a közönséget szélesebb körben elérjük, ezért tematikus előadásokat választottunk ki. A gyerekeknek szóló előadásokkal az iskolásokat-óvodásokat szólítottuk meg, a középkorosztálynak pedig modernebb, elvontabb, táncszínházi produkciókat tűztünk műsorra. Az idős generációnak pedig továbbra is az autentikus előadásokat kínáljuk, hiszen ez a Maros Művészegyüttes vezérvonala. Így mindenki megtalálja a kedvére valót.

– A szülőfalud Kibéd, amelyhez nagyon erős szálak fűznek. Mitől különleges számodra Kibéd?

– Felsőküküllő mentéről származom, Kibédről, ahol a népi kultúrát éltető közösség mindig is tudta,hogy érdemes odafigyelni a múltra, hiszen a jelent csak így lehet megalapozni és lehet biztosítani a jövőt. Számos olyan ember került ki a településről, akik tettek azért, hogy ennek a világnak a képe megmaradjon. Ez a falu sokat adott nekem és ezért én is sok mindennel tartozok a településemnek.

– A mostani élethelyzetben fontos szerepe van a közösségnek. Akár a táncosok közösségéről beszélünk, akár egy-egy település közösségről. Ti, akiknek a mozgás, a fellépés, az utazás a hétköznapjainak a része, hogy élitek meg a hétköznapokat?

– Nagyon nehéz időszakot élünk. Talán ez a legnehezebb időszak, amióta vezetem az együttest. Úgy érzem, hogy a kollégáim meg vannak kötve, mint a szárnyaszegett galamb, aki nem tud repülni. Ezek az emberek azért választották ezt a hivatást, mert szeretnék megmutatni a mozgásnak, a népviseletnek, a népi muzsikának a szépségeit és most ezekben a napokban sajnos ezt nem tehetjük meg. Próbálunk odafigyelni a fizikai állapotunkra és felkészülten várjuk, hogy ha véget ér ez az időszak, akkor profi módon tudjuk tovább végezni azt, amit igazán szeretünk.

– A hagyományőrzést, a klasszikus értékeket nem csupán a művészegyüttes vezetőjeként, hanem fotósként is képviseled. Mi tartasz fontosnak megörökíteni?

– A munkám mellett a fotózás egy hobbi. A fotózásban sok mindent megtaláltam, megnyugvást, néha menekvést, békességet, akár ha a természetben megyek vagy ha szociofotózásra vállalkozom. A hagyományőrzést megörökíteni fotókon keresztül most már tudatosan egy kötelesség számomra, hiszen olyan helyeken járok, ahol számos szép dologgal találkozom, legyen ez akár egy szép kapu, egy épület vagy egy éneklő öreg bácsi, aki szintén ennek a hagyományőrzésnek a része.



vissza...