NÉZŐPONT - a váradi Szigligeti Színház életéből
2017-10-14

Ma délben a Maros Művészegyüttes Szép Palkó című előadását tekinthettük meg, a zenés, táncos székely népmesét. Nemcsak a humoros műsor szórakoztatott, hanem az a tengernyi kisiskolás is, akiket közben figyeltem.

Az „őrület” már a fények leoltásakor beindult, a gyerekek rocksztárként köszöntötték a táncosokat: visítva. Lelkesedésük nem lankadt akkor sem, amikor a boszorkány a segítségüket kérte a szerelmespár megtalálásában, készségesen mutogattak, kiabáltak, hogy hol bujkálnak J. Ha a színpadon táncolni kezdtek, a nézőtér is folyamatosan nyüzsgött a táncoló, pattogó, vagy csak a fejüket rázó gyerekektől.

Nagy meglepetés volt számomra, mikor pár éve felfedeztem, milyen pajzán is a magyar folklór. Ez az előadás sem cáfolta meg ezt a tényt, így azok is jóízűen nevethettek, akik már elvesztették gyermeki ártatlanságukat. A humoros közbeszólásokon kívül nagyon jól szórakoztam a szereposztáson. Voltak itt táncoló libák, fák, birkák, ragadozómadarak, egy tó, aranyréce, minden, amit el lehet képzelni. A libatánc egyenesen levett a lábamról, de a riszáló erdő is említésre méltó.

A súlyos létkérdéseket feszegető Barbárok után igazán jólesett egy könnyed, kedves mese, amely egy rövid órácskára elfeledtette velünk gondjainkat, és egy rövid óra erejéig elhittük, hogy a jótettekért mindig megvan a jutalom, és csodálatos módon a dolgok mindig megoldódnak.

Pikó Stefánia



vissza...