Most múlik
Szomorú-vidám játék

„A verseny lovaknak való, nem embereknek.” Bartók Béla
„Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek.” Kassai Lajos, lovas íjász
    A humor, a paródia, a szatíra az ember egyik legfontosabb eszköze és lehetősége is.
Sikerorientált korban élünk. A média is azt sugallja, mindenki sikeres lehet egy darabig, ha nem is egy évig, egy hétig vagy egy napig bizonyosan. Utána jöhet a következő „versenyző”.
A Most múlik című előadás az elmúlt másfél évtized népzene-néptánc, az úgynevezett „folklór” színpadi megjelenítéséből, különböző formáiból inspirálódott. Feldolgozás, táncszínház és táncverseny címszó alatt majdnem minden revüsödik – piros nadrágos férfiak, eltúlzott mozdulatok, öncélú térformák, lehetőleg szaladva táncolt motívumokkal, felgyorsult zene és tánc, úgynevezett világzene-világtánc. Ha meg nem revü, akkor „lila köd”. A Most múlik a humor és a paródia eszközeivel magát a népzene és néptánc mai színpadi, de akár táncházi formáit is görbe tükör elé kívánja tenni. Nemcsak a kortárs néptánc lehet kérdéses, hanem a megrögzött „eredetihez” való ragaszkodás is. Válságban van-e a néptánc, elavult-e, és van-e még táncházmozgalom, vagy csak vásár, és abból is a kirakodó. És akkor születik-e újabb csillag? A cím természetesen szimbolikus, a szemünk előtt tűnik el, múlik el a tradíció, átalakul a hagyományos népzene és néptánc, és utal a slágerre is, vagyis ez recept lehet a sikerre.

Itt a farsang, áll a bál

    Humoros, fergeteges műsorunkban az autentikus marosszéki néptáncokat ötvözzük a farsangi szokásokkal. A nézők mezőmadarasi, nyárádselyei, sóvidéki, küküllőmenti és szászcsávási táncokat láthatnak, de megnevettető jelenetekben is lesz részük, amelyek többek között a mezőfelei betyárok, farsang temetések, cigányjóslatok tesznek szórakoztatóvá. Továbbá, közreműködik Gyepesi László, a 2015.-ös Széllyes Sándor népi vetélkedő győztese, aki Széllyes Sándor rigmusaival fog fellépni. Énekel Kásler Magda. Rendező Füzesi Albert.

Szép piros hajnalban

    A Szép piros hajnal című előadás autentikus folklórműsor, amely magába foglal táncszínházi elemeket is, de ezekben is hagyományos néptánctechnikák érvényesülnek. A darab címét egy archaikus népi ima ihlette,emellett a műsor szövege különböző balladák feldolgozásából tevődik össze. A lezáró jelenet A kilenc csodaszarvas című román kolindán alapul. Bartók ezt a román népballadát használta alapul a Cantata Profana című világhírű műve megírásakor. A folklór rész zömében magyar, de beépít román elemeket is.

    Az erdélyi román és magyar néptánc közös alapokon nyugszik. Martin György szerint az erdélyi néptáncban nincs jelentősége az etnikai különbségeknek. Ugyanazt az alapot táncolják, csupán megszínezik a saját etnikai ízeikkel.„Nekünk dolgunk van az erdélyi román néptánccal, mert az a magyar örökség része, ugyanis az erdélyi magyar néptáncban gyökerezik” – vallja Varga János.

Imádság háború után
Emlékezés a Nagy Háborúra versben, dalban, táncban

    A magyar történelem egyik legnagyobb traumáját jelentő eseménye e háború. Az emlékezés kövei ott vannak szinte minden magyar faluban, városban impozáns emlékmuvek, szobrok formájában. Minden település számon tartja név szerint az elesetteket. A háború kitörésének centenáriumán szeretnénk, újra felidézni az áldozatok, hosi halottak emlékét.

    A táncjáték fontos eleme a háborús témájú magyar líra, amely kortársként éli meg és dokumentálja a muvészet erejével e szörnyuségeket. Valós izgalmat jelentenek a lövészárkokban született háborús naplók és frontkatonák háborús visszaemlékezései, e háborús borzalmakat is megidézve teszünk táncos visszaemlékezést nagyapáink életét meghatározó háborúkra. Mert idézzük az elveszetteket, embert és hazát. Nagy szívvel, szeretettel készítettük e táncjátékot, ajánljuk az idosebb nemzedéknek, akik nálunk többet tudnak a háborús szenvedésekrol, de feltétlenül ajánljuk a fiataloknak , akiknek ez ugyan történelem, de háború iszonytató világának a muvészeten keresztül való megismerése becsesebbé, értékesebbé teszi a jelenkori békés világunk értékeit, örömeit.

Fekete piros
néptánc-színház

"Egy pár lány, két pár lány
fekete-piros fekete
táncot jár."

    Legújabb bemutatónk ismét egy Kányádi Sándor versre épül, mely 1972-ben íródott Kolozsváron, az ott cselédsorban élő Széki leányok táncának láttán. A szimbólumokkal telített vers, azóta emblematikussá vált, Kányádi költészetének egyik igazi gyöngyszeme, mely egyszerre szól hagyományőrzésről és az Erdélyi magyarság sorskérdéseiről.
"Honnan járják, honnan hozták,
honnan e mozdulat-ország?"

    Noha a vers több mint negyven évvel ezelőtt íródott, meggyőződésünk szerint semmit nem vesztett erejéből, lendülete ihletett ad korunk alkotóinak is.
"Akár a kéz, ha ökölbe kékül.
Zeneszó, énekszó nélkül."

    Az erdélyi néptáncokra épülő előadásban, korábbi bemutatónkhoz hasonlóan, a múlt együtt él a jelennel és a korszerű színház eszközeivel úgy teszi fel ismét Kányádi kérdéseit, hogy közben lehetőséget próbál adni a vers rejtett horizontjainak kibontása mellett az újra értelmezésre.
"A magnó surrog így.
S amit ha visszajátszol?
Koporsó és Megváltó-jászol."

Vannak vidékek
szürreális tánckép

"vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül"
" - Kányádi Sándor

    A hagyomány életben tartása ma nyilvánvalóan nehezen lehetséges, de az emberi lélek legbensőbb rejtekében tovább él.
    A Maros Művészegyüttes legújabb alkotása egy álomszerű világot tár elénk, melyben a tudatalattinkban megbúvó múlt idéződik meg jelenünkben. Olyan néptánc-színházi produkció, amely autentikus néptáncból egy korszerű színházi előadást hoz létre az erdélyi táncképek segítségével.
    Juhász Zsolt rendező-koreográfus elképzelése és a Maros Művészegyüttes autentikus táncstílusának ötvözése, egy különleges látványvilágot teremt, mely remélhetőleg felkelti a szakmai közönség, valamint a nézők érdeklődését.

János vitéz
mesejáték

    "Boldogult gyermekkoromban legalább huszonhét ízben olvastam el Petőfi Sándor varázslatos János vitézét, bár meglehet, hogy ennél többször is, mivel későbbi életemben is még, de emlékszem, hogy akkoriban leginkább nyaranta és hosszan, nagyszüleim marossárpataki házának tornácán olvasgattam, ha sütött, ha fújt, ha viharzott köröttem a szépséges idő. A János vitéz számomra, most már örökre egy kicsit Marossárpatak marad, mert akkor, ott alighogy bevégeztem volna, már kezdtem is újra az olvasását. Betöltött, de igazán betelni soha sem tudtam vele.

    Bizonyára a János vitézen keresztül és általa is léteztem, játszottam, álmodoztam azokon a hajdanvolt nyarakon. Úgy voltam, éltem, mintha egy mesében, mely csupa hűség, csupa szerelem, árva bolyongás, elvágyódás, bátor kalandozások hősi meséje. Elszánt keserűségek s hirtelen édesülések netovábbja - minden benne volt János vitéz sorsában, minden kivívott s megszenvedett reménység, s legvégül a váratlan öröm álombeli, tündérországi, szép remegése is. Ahogy a valószerűség és a valószerűtlenség egymásba billen át, ahogy a valóság maga a valóság fölöttibe és valóság alattiba játszódik át - az volt feledhetetlen.

    Boldog föl-föleszmélés volt megérezni a szavak csodálatos vonulását, titokzatos tájak és térségek tágasságának a leheletét a költői nyelv lélegzetében. Észrevétlenül áradt át belém, már szinte kivülről tudtam, már majdnem könyv nélkül fújtam a teljes elbeszélő költeményt - végül már olvasnom sem kellett, csak Kukorica Jancsiként legeltetttem a szemeimet a meglelkesült betűkön. Végső soron talán magára a magyar nyelvre, a nyelv működésének hajlékony, színes mibenlétére, dallamvilágára, hangsoraira emlékszem én, ha Petőfit és az ő János vitézét most fölidézem magamban.

    Boldog lehettem akkor. Talán azóta sejtem én, hogy a költészet, vagy akár egyetlen elbeszélő költemény is énekhangra, zenére, táncra fordítható, hisz a vers maga is muzsikálni képes, mert a meséken túl a líra s a nyelv maga is hangzó rejtelem, lüktető örömzene - élő, folytonos elmozdulás, ritmikus mozgás és izgatott, mindenre nyitott, világra rezzenékeny mozgékonyság." - Kovács András Ferenc

Szem látta, szív szerette
Táncból, jányból bokréta

... Szív szerette, szem megverte,
Szem megnézte, szű szerette,
Szem látta, szív verte,
Szem tekinté , szű szerette,
Szem nézte, megigézte.
Kék szem nézte, zöld szem nézte,
Fekete szem megigézte.
Erdő látá, mező látá, ember látá,
Fehérnép nézte, férfinép nézte,
Szálljon a szívébe aki megigézte.
Fekete szem igézte, szálljon feketére.
Kalap alól jöttél, kalap alá menjél...

    ...A táncok rögzítésére csak néhány évtizede van lehetőségünk. Addig csak néhány szóbeli vagy képi feljegyzés hagyott emléket. A régi idők tánckincsének részletei örökre, helyrehozhatatlanul elvesztek számunkra, ám vannak olyan mozaikszemek, melyeket őriznünk kell - ahogyan dalainkat, nyelvünket és mesevilágunkat hosszú századok óta őrizzük -, mert segítségükkel feltámadhat a múlt... (Timár Sándor).

    Előadásunkba székelyföld néhány kincset őrző falujából válogattunk táncokat, dalokat, fűszerezve egy-egy dramatikus szokással, archaikus szövegrészlettel és népi rítussal, lehetőséget adva a néptánc és népzene kedvelőinek megismerni olyan települések hagyományait, szokásait és táncait is, amelyek többé vagy kevésbé ismertek - Marosmagyaró, Korond, Pálpataka, Szásznagyvesszős, Magyarszentbenedek, Magyarózd és Kalotaszeg.

Kőműves Kelemen
rockballada

    A Kőműves Kelemen ballada sok száz változatban él a magyar, a román, bolgár, görög de még keleti kultúrák népköltészetében is. A tudomány, a balladakutatás építőáldozatnak nevezi, ezt a döbbenetes tragikus rítust.
    Thomas Mann a József és testvérei teatrológiáját a következőképpen kezdi: Mélységes mély a múltnak kútja, ne mondjuk inkább feneketlennek?
    Ez a balladában megénekelt építőáldozat vajon az írott vagy íratlan történelem milyen mélységében keletkezett? A múlt kútjának melyik időgyűrűjében? Nem tudjuk, de biztos, hogy az ókori kultúrák első mesterei, akik már óriási építményeket igyekeztek megálmodni és felépíteni, rémületet, döbbenetet éltek át, ha művük a kezdetlegesség pillanataiban összeomlott. A leomló falak áldozatokat is követeltek. Gyötrelmes ijedtségükben gonosz szellemekre, büntető istenekre gondolhattak.
    Az idők mélyében még a fejlett kultúrákban, civilizációkban is létezett nem csak állat- de még emberáldozat is. Bizony elképzelhető, hogy a rettegő, megrémült lélek a megnyugtató megoldást emberáldozatban képzelte el, és így is cselekedett.
    Erre az ókori kultúrákat kutató régészek találtak elegendő bizonyítékok. Görögországban az Agraida patak hídján 1659-ből emléktábla őrzi, hogy Manolisz mester itt falazta be feleségét.
    Ahogy a "mélységes mély" kútból közeledünk napjaink felé, a rítus megszelídült. Építőáldozatnak már egy kis állat, egy szárnyas is megfelelt, vagy csak egy jelkép. A hiedelem és megénekelt változata azonban makacsul tartotta magát napjainkig, sok népnél.
    Nekünk az utókor művészeinek az a kötelességünk, hogy a reánk tartozó változat lélektani bugyraiba behatoljunk és próbáljuk megérteni Kőműves Kelemen és asszonyának tragédiáját. Próbáljuk megérteni a XX. századnak szóló üzenetét.
Mennyi áldozat kell? Százezer, tízmillió, hogy felépüljön hamis ideológusok utópisztikus műve, ezt a XX. században sok nép véres áldozatok árán szenvedte meg.

Mátyás király álruhái avagy Három mese Mátyásról
mesejáték

    Hunyadi Mátyás személye történelmünk egyik legkiemelkedőbb alakja, aki a népmesék világában is kimagasló, mindenki által kedvelt egyéniség.

Trónra lépésének 550. évfordulójára készülve felelevenítünk hármat a gyerekek által legkedveltebb Mátyás történetek közül: A kolozsvári bíró, Egyszer volt Budán kutyavásár valamint az Igazmondó juhász című történeteket.

Sodrásban
történet a katonákról

történet a katonákról

"Legelül deli katonás feszességgel a férfiabb komolyságban az őrmester lépdegél. Ő nem lejt, nem ugrik, nem veri össze bokáját, nem ujjongat, de minden lépte kinyomja a zene ritmusát...
Nyomában három-négy lépésnyire a toborzó csapat jő, kik közül a káplár, ha mogyorófa pálcájára s csákója paszomántjára nem néznének is, tartásból legott előtűnik. Ő az őrmesternél kevésbé komoly, a legénységnél mérsékeltebb vidorságú, hegyesen rakja a lábait, s mintegy mutató gyanánt állt a közlegénységnek, mert rendesen ő a tánckarigazgatómester, ezért is egyszerűek, de felette jellegzetesek minden mozdulati, mig a mellette és utánna lépdelő legények lenge nyalkasággal, bokaverve s tapsolva cikornyázzák s hegyezgetik lépteiket."


    A cím, Sodrásban, szimbólikus, egyrészt az embertelen, száguldó, számunkra, magyarok számára tragikusan kegyetlen huszadik század sodrását, másrészt a tánc sodró lendületét is jelképezi. A katonákról szóló táncos történettel szeretnénk emléket állítani mindazon honvédoknak, akik az 1848-49-es szabadságharcban, majd Galiciában, Fiuménél, az Isonzónál, a Kárpát-kanyarban, vagy a Don-kanyarban elestek az első és második világháború alatt. Ugyanakkor a "katonásdi " nem játék, hiszen a huszonegyedik század első évtizedében is ropognak a fegyverek itt a közelünkben, a Balkánon.

Édes kicsi Jézusunk

"...Nagy csudavallásra hívom a világot,
Hogy az én versemet íme hallgassátok.
Hallgassátok tehát ezen történetet,
Barmok jászlában egy kisgyermek született.
Kicsoda e gyermek, tudni szeretnétek,
Örömmel hirdetem, hogy ti is örvendjetek,
Megváltó Jézus, kit ti is tiszteltek,
Tisztelet után boldogok legyetek!..."

    E székely betlehemes beköszöntő jókívánságával ajánljuk Önöknek a Maros Művészegyüttes "Édes kicsi Jézusunk" című műsorát.
Az összeállításban a székely falvak gazdag karácsonyi és farsangi szokásvilágából válogatott az együttes. A Jézus születését megelevenítő kántálók és betlehemesek mellett szokások, névnapi köszöntők, valamint farsangi vidámságok sorakoznak fel a műsorban.

A víz szalad, a kő marad

"Piros lett a paradicsom..." - mezőmadarasi táncok
"Esik az eső..." - gerendkeresztúri táncok
"Karikába legények..." - széki táncok
"Maroson ha híd lett volna..." - vajdaszentiványi és körtefáji táncok
"A viz szalad, a kő marad..." - táncképek Wass Albert "Üzenet haza" cimű versére, zene Rossa László
"Táncország útjain..." - méhkeréki román táncok
Barangolás a délszláv, cigány, román és magyar táncok világában - lakócsai délszláv, medgyesi cigány, zalai táncok

Fehérlófia
táncjáték

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl volt, volt a világon egy fehér ló. Ez a fehér ló egyszer megellett, s lett neki egy fia...

    A Fehérlófia mesejáték - táncjáték zenéje népzenei gyökerekből táplálkozik, de mégsem népzene. Egymásután és egymás mellett megtalálható benne középkori dallamtipus és verbunk, székely és erdélyi román népzenei elemek, illetve balkáni zenei hatás.
    Egy közös vonás próbálja összetartani a zenét, és ez a zenei humor, a paródia, ami néha groteszk hatást vált ki, például a sárkányok vagy az ál-lakodalom esetében. Az előadás élőzenei kisérete a zene és a tánc szoros egymásra utaltságát és összhangját hivatott erősíteni.
    A koreográfia keveri a néptánc és a kontakt tánctechnikát. A néptáncon nevelkedett tánckarnak ez különleges és izgalmas felkészülést jelentett. A szereplők, a karakterek megformálását és előadását csak a zene, ritmus és tánctechnika biztonságos ismerete és uralása teszi lehetővé. A koreográfia követi a mese dramaturgiáját, de táncnyelven próbálja elmesélni, közvetíteni mondandóját. Reményeink szerint a Fehérlófia táncjáték egy olyan újabb táncszínházi kisérlet, ami nemcsak a gyerekekhez, hanem mindenkihez szól.